Jelen

7.fejezet-Jelen

A két lány egymás előtt ált. Figyelték egymás tekintetét.  Katherine   észre  vett egy  nyakláncot Caroline nyakában. Még gyerekek voltak mikor húgának adta a nyakláncot. Egy apró könnycsepp gurult végig a gesztenyebarna hajú nő arcán. A régi emlékek jutottak újból az eszébe mikor még boldogok voltak s vidámak és emberek.

-Minden rendben? – Kérdezte a szőke szépség látva,hogy az előtte álló arca komor lett.

-Persze minden rendben csak a nyakláncod! – Törölte le az arcáról a könnycseppet mikor meghallotta  Caroline édes hangját.

-Ugye milyen gyönyörű! Régi még apától kaptam azt hiszem…- A vámpírlány nem volt biztos benne,hogy kitől kapta mivel soha se kérdezte meg szüleit,hogy kitől is kapta.

-És van valami rá írva? – Kérdezősködött Katerine mivel tudta,hogy a medál hátulján ott van egy bizonyos  idézet.

-Igen,de ezt honnan tudja?! Egyáltalán ki maga? – Hátrálni kezdett a szőke hajú lány s már majdnem becsukta az ajtót mikor Katherine meggátolta benne.

-„Az emlékezéshez nem emlék, hanem szeretet kell. S akit szeretünk azt nem felejtjük el.!!!" – Ahogy Katherine halkan mondta a szavakat Caroline egyre jobban kezdett szédülni. Hirtelen a földre esett s egy kép jelent meg előtte.  Magát látta egy barna hajú lánnyal  akinek nem látta az arcát. Hosszú barna haja volt aki számára ismerős volt de  nem tudta felismerni még végül a titokzatos személy megfordult de hirtelen a kép  eltűnt. Hangos zokogásba kezdett majd felnézett nővérére s szóra nyitotta száját.

-Katherine! – Ált fel majd nővére karjaiba borult aki szorosan magához ölelte.

- Annyira hiányoztál!- Súgta Caroline fülébe. – Most már  senki sem választhat el tőlem. Ígérem! – Megemelte Caroline állát s egy apró puszit nyomott a homlokára.

-De te,hogy…Ezek szerint te is vámpír vagy!Hisz te változtattál át!Miért miért tetted ezt velem?! - Lökte el  magától nővérét s haragtól telve nézett az előtte lévő  személyre. – Mit tettél anyáékkal?

- Én semmit! Az nem én voltam! A te drágalátos Klausod volt. – Vallotta be Katherine.

-Klaus Mikaelson?! – Értetlenkedett Caroline. Nem gondolta volna, hogy Klaus ölte meg a szüleit ezt inkább egy újabb hazugságnak gondolta Katherinetől.

- Igen. Ő volt az. Hinned kell nekem! Hisz testvérek vagyunk és tiszta szívemből szeretlek! – Egyre jobban győzködte Carolinet és sikerrel is járt.

Carolinet átjárta a düh és a szégyen. A szégyen,hogy szülei gyilkosával bújt össze. Undorral gondolt a férfire. Vissza akarta adni azt a fájdalmat a hibridnek amit ő érzett akkor. „ Düh,bosszú „ már csak ezeket érezte a szőke vámpír . Szemei  vörösen szikráztak s alatt fekete erek dudorodtak ki,szemfogai megnyúltak. Mire feleszmélt gondolatai közül már nem érzett semmit már nem az a megbízható, jó kislány volt, mint régen.

-Esküszöm,hogy amit tett azt nem fogja megúszni! Tönkre fogom tenni ! – Ordibálta Caroline nővérének a szavakat.

Katherine egy elégedett mosolyra huzat a száját. Végre elérte amit akart. Elérte,hogy húga mellette álljon. Ő már tudta is,hogy  hogy fognak bosszút állni Klauson. Azokat fogják maguk mellé állítani akiket a legjobban utál az ősi. A ősi családot!

Múlt

6.fejezet-Múlt

1400-as évek-Bulgária:

A madarak  alacsonyan jártak az égen.  A nap sugarai beborították a fák lombjait. Gyermeki kacaj hallatszott az erdő sűrűjében. Két lány örömteli nevetgélését lehettet hallani. Boldogan kergették egymást mikor a szőke hajú lány felbotlott egy ágban. Egy hatalmas ordítás hagyta el a torkát amire a másik lány aggódva rohant a szőke hajú lánykához.

-Caroline minden rendben? – Nem tudta,hogy hogy tudna neki segíteni mivel messze voltak a házuktól s ha az apjuk megtudja,hogy az erdőben voltak akkor megbünteti őket. Senki se járt az erdőbe se nappal se éjjel.  Rengeteg vérfagyasztó mesét lehetett hallani  arról az erdőről. De a két lány nem félt.

- Vérzik. – Mutatott a térdére a lány. A gesztenyebarna szemű lány hirtelen felemelte a sérült lányt majd elkezdett egye tempósabban sétálni.

- Katherine miért sietünk ennyire? – Értetlenkedett a fiatalabbik.

- Tudod Caroline itt nem biztonságos főleg most, hogy megsérültél. -  Magyarázta meg Katherine.

- De miért nem biztonságos?! Hisz ez csak egy seb ami vérzik egy kicsit. – Caroline várta,hogy a  nővére megmagyarázza az imént hallottakat. Majd egy kis idő múlva szóra nyitotta a száját.

- Emlékszel mit mesélt nekünk anya az erdőről…- Hirtelen egy ág reccsenését hallották amire Katherine megfordult de nem látott semmit se.  Újból egy reccsenő hangot hallottak. A semmiből ugrott eléjük egy férfi aki hangosan kiabált majd mikor meglátta a két rémült lány arcát felnevetett.

- Caren ez nem volt vicces. – Lökte  meg gyengéden Katherine a férfit majd egy aprócska mosolyra húzta a száját. –Hát egyáltalán nem volt vicces. – Vágta oda a szavakat Caroline Carenhez . Egyáltalán nem szívlelte a férfit mivel tudta,hogy mekkora egy nőcsábász és azzal is tisztában volt,hogy a nővére fejét is elcsavarta.

-Szerintem pedig az volt. - Kaján mosolyra húzta a száját majd Katherine felé fordúlt. – Kath beszélhetnék veled?  - Kérdezt Caren majd közelebb vonta magához a nőt.

-Caroline menj haza nemsokára megyek én is. – Tudta,hogy húga meg teszi amit kért ezért egy puszit nyomott az arcára. – Nagyon szeretlek remélem tudod! – Súgta bele Katherine Caroline fülébe.

Mikor már Caroline már messze volt tőlük a férfi megfogta Katherinet a derekánál s a fához nyomta.

-Csak téged szeretlek! – Súgta Caren a lány fülébe. Apró csókokkal  árasztotta el a lány egész testét majd az erdő sűrűjében egymáséi lettek.

Carolinet  anyja faggatni kezdte Katherineről de a lány nem mondott semmit sem Carenről mivel tudta,hogy baj lenne belőle főleg ha az apja is tudna a fiúról. Tudta,hogy ki tagadnák Katherinet a családból. Ezért inkább csak annyit mondott,hogy Kath át ment az egyik barátnőjéhez.

2 hónap múlva:

-Caroline ígérd meg,hogy nem mondod el senkinek sem amit most mondok!

-Ígérem! – Válaszolt a szőke hajú lány.

-Mikor az erdőbe hagytál minket Carennel akkor mi együtt voltunk…úgy…és  most itt vagyok egyedült terhesen és..!-  Hangos zokogásba kezdett Katherine . Nem bírta elviselni,hogy egyedül kell a szülei elé állni és elmondani nekik,hogy állapotos de egyben boldog is volt,hogy anyuka lett.

-Terhes??! Katherine ezt először anyának kell elmondani,mert ha apa megtudja abból baj lesz. Én  melletted állok és támogatlak mindenben , mert a testvérem vagy és szeretlek! Mindig szeretni foglak! – Ölelted át nővérét Caroline majd megfogta a kezét  és a konyha felé vezett ahol az anyjuk épp a vacsorát készítette.

Mikor megtudta a hírt nem tudta,hogy örüljön vagy ne. Imádta nagyobbik lányát de tudta,hogy ez a baba soha se lesz a család tagja ahogy  ő se lesz már az.

Mikor apjuknak elmondták a hírt felküldte a lányokat a szobába majd anyjuknak megmondta,hogy nem akarja többet látni Katherinet és ha megszületik a baba azonnal menjen el a házból.

10 hónap múlva:

A gyereket az egyháznak adták. Katherineről nem hallottak semmit sem. Carolinet és az anyját viselte meg a legjobban az,hogy apja kitagadta őt a családból. Caroline mióta nővére elment mindig az erdőben volt.

Egy nap mikor már késő este volt az erdőből haza menet egy sikítást hallott a házukból. Gyorsan futni kezdett s mikor meg látta apja holtestét hangos sírásba kezdett. Berontott a szobába ahol anyja holtestét találta amit épp Katherine ölelt át.

-Mit tettél? -  Kiabált nővérére Caroline mikor meglátta. Legszívesebben oda rohant volna hozzá és átölelte volna de fél,hogy ezt ő tette szüleivel.

-Caroline  ezt nem én tettem! – Nyugtatta testvérét de mikor észre vette  anyja vérét a kezén arcán a vámpír jegyek elő törtek.  Caroline hátrálni kezdett,de valaki hátulról lefogta s egy kendőt fogott az arcához s pár pillanat után össze esett.

- Mit tegyünk most Sarah? – Kérdezte aggódva Katherine.

- Én tudom,hogy mit tegyünk. Van egy varázsigém ami épségben tartja a testét  majd mikor már Klaus  nem tudja,hogy hol vagyunk elviszem innen jó messzire  akkor és adok  neki egy új életet , új emlékekkel barátokkal,szülőkkel.

- Rendben. Vidd el őt messze innen és kérlek vigyázz rá!

Napjainkban:

-Szóval ennyi lenne a történet?! De miért nem jöttél érte hamarabb?

-Azért Elijha , mert a te kedves bátyád úgy követett ,mint egy kiskutya mostanáig. – Válaszolt Katherine Elijha kérdésére.

- Tudod ezzel mi a baj az,hogy Klaus vonzódik Carolinehoz,de meg fogja ölni és ha te annyira szereted a testvéredet akkor  sürgettesd meg magad egy kicsit. –  Nyugodtan mondta ki a mondatot a férfi,mintha tudta volna,hogy Katherine meg fogja menteni Klaustól. – Nem hallottad tisztán menj

Katherine a Forbes házhoz indult s mikor már az ajtóhoz ért egy hangos sóhaj hagyta el a száját  majd megnyomta a csengőt.

-Jó napot ! Segíthetek valamiben? – Kérdezte udvariasan a fiatallány!

-Te vagy Caroline? – Egy aprócska mosollyal az arcán kérdezte Katherine.

-Igen én vagyok!

Maraton

Három napos MARTOM!

Sziasztok!Sajnálom,hogy nem hoztam új részt de épp nyaralni voltam!Viszont engesztelés képpen ezen a héten 3 új részt hozok!A címeket is elárulom! A mostani rész lesz a „Múlt” a holnapi rész a „Jelen”  és a szombati fejezet pedig a „Jövő”.Egy kicsit egyhangúak a címek, de ne aggódjatok a történet folytatása nem lesz annyira szürke mint a fejezetek címei! Szóval este 7-kor már fent lesz az új rész és ez így fog menni 3-om napon keresztül. Remélem el fogjátok olvasni az új fejezeteket annak ellenére,hogy régen voltam már fent!Még egyszer ne haragudjatok,hogy nem voltam!

Ne feledjétek 7 –kor új rész és ez 3-om napon keresztül lesz így!

Díj!

 

 Kaptam Kitty-től aminek nagyon örülök!Nagyon szépen köszönöm!:)

Kérdések:

 1. Mi a kedvenc sorozatod neve? Mióta nézed azt és mért tetszik?

- A kedvenc sorozatom a Vámpírnaplók amit már az első évad óta nézek. Engem inkább a természetfeletti lényeg fogtak meg a sorozatban és ezért is tetszik annyira!

 2. Mi a kedvenc filmed és mért? Írd le mért tetszik és mi fogott meg benne :)

- Az Éhezők Viadala. Az egész film úgy tetszik,ahogy van nem tudom leírni,hogy miért mert akkor írniék vagy 1 regényt...:D
 

3. Neked mit jelent a szerelem? Miből áll és tulajdonképpen mi is ez? 

- Nem tudom mit írjak róla...A szerelmet mindenki megtapasztalja egyszer...A szerelem mindenkinek mást jelent.:)

 4. Írd le a 3 kedvenc országodat!

- Csak egy kedvencem van az pedig Horvátország!

 5. Írd le a 3 kedvenc városodat!

- New York.:D (De New York csak azért a kedvencem,mert szeretnék majd kimenni oda)

 6. Mit szeretsz a szobádban és mért? 

- Az ágyamat és azért mert tele van plüssökkel.

 7. Ha a kedvenc hírességed bekopogtatna hozzátok és felköszöntene születésnapd alkalmából, te előbb a nyaskába ugranál vagy sikitoznál a meglepettségedtől?

- Egyszerre mindkettőt! :D
 8. Mit szeretnél elérni az életben?

- Sokmindent.

 9. Mi az, ami zavar egyes emberekben és mi az ami nem? Indokold meg, hogy mért zavar és mért nem!

- Engem nem zavar semmi sem egy embreben. Én ember barát vagyok mindenkit úgy fogadok el ahogy van!

 10.  Van kutyád vagy macskád? Vagy bármilyen más kedvenced? :)

- Van egy csincsillám :D

 

Váratlan fordulat

5.fejezet-Váratlan fordulat

 A múlt iránti fájdalom furcsa dolog, az ember nem tehet ellene semmit. Olyan, mint a saját magától kinyíló ablak. A szobában hideg lesz, és az ember elkezd remegni. Az ablak azonban minden fuvallatra kissé jobban kinyílik és az ember egyszerre kíváncsi lesz, mi van mögötte.  Egy magányos ember tükörképe jelenik meg az ablak üvegében. Ez az ember képes a magányt megszokni, de ha a magánya csak egyetlen napra is megszűnik számára, utána kezdheti a megszokást elölről. 

Halk nyöszörgés hallatszik a sötét szobában. A férfi szemei lassan kinyílnak s két égszínkék szempár figyel rá. A hibrid közelebb húzza magához a lányt s egy hosszú csókot ad neki. Percekig figyelik egymást, de a férfi arca egyszer csak komor lesz amit a lány észre vett.

-Mi a baj?-  Kérdezte kíváncsian Caroline . Látta a férfi  tekintetén,hogy valami baj van. Olyan hidegnek érezte a férfit.

-Semmi csak eszembe jutott valami. – Sóhajtott egy nagyot a férfi  és a hátára fordult .

- Még is mi? -  Egy hirtelen mozdulattal  a férfi ölébe ült  s a férfi kezét a csípőjére tette.  A férfi Caroline hátán végig húzta a kezét amibe Caroline beleremegett.

-Csak azon,hogy mi lesz ha haza megyünk. Újból a magány fog otthon várni. – Vallotta be őszintén a férfi mivel már elege volt,hogy  1000évig nem volt mellette senki. És most itt a pillanat,hogy ez a gyönyörű lény vele legyen. Vele és senki mással.

-Te szereted a magányt? – Félve kérdezte meg Caroline Klaust. Lehet,hogy nem kellett volna ezt megkérdeznie,de valahogy úgy érezte,hogy muszáj  neki.  A férfi elmosolyodott Caroline kérdésén majd egy kis idő múlva választ adott.

-Nem, azt hiszem a magány szeret engem. – Nevetett fel halkan. Caroline egy halvány mosolyra húzta a száját. Eszébe jutott Matt. Már 2 hete nem tudnak róla semmit. Szerették egymást,de még is el ment tőle. Könnybe lábadt a szeme s egy kis könnycsepp kördűlt végig a lány arcán.

-Mi a baj kedvesem? – Kérdezte a hibrid és egy kósza tincset arrébb simított a lány arcából.

- Eszembe jutott Matt. – Újból vissza gondolta azokra a pillanatokra amikor boldogak voltak együtt. Klaus tudta,hogy kiről beszél Caroline. Vissza gondolt az éltető nedű ízére s egy gonosz mosolyra húzta a száját.

- Tudod az önsajnálat bénít. A keserűség megöli a lelket. – Majd lelökte magáról a lányt s  újból komor tekintettel  nézett vissza rá. Csak egy lányt látott az ágyon aki egy újabb trófea volt  a számára. Már épp kifelé tartott mikor a lány síros hanggal  megszólalt.

-  Én dönthetek. Te dönthetsz. Úgy is dönthetünk, hogy kitartunk a csalódásaink és a hibáink mellett. Dönthetünk úgy, hogy keserűek, dühösek vagy szomorúak maradunk. De már látom,hogy te mit választottál.

- Sajnálom,de a mi románcunk eddig tartott. – Mikor kilépett az ajtón még utoljára vissza pillantott a házra s hallgatta a lány halott szívének dobogását. Hallotta ahogy egyre gyorsabban dobog .  A lány ráborult az ágyra s keservesen sírt.

Klaus még pár percig nézett maga elé mikor a háta mögött megszólalt egy ismeretlen alak.

-  Látom, ahogy ránézel. És nem kaphatod meg. Talán csak annyi az egész, hogy eddig sosem tudtad meg, milyen akarni valamit, ami nem lehet a tiéd. – A titokzatos férfi rátette a kezét Klaus vállára. A hibrid meg fordult s legnagyobb meglepetésére az a személy volt ott akire nem gondolt volt. Rég nem látott testvére volt az. Megragadta a férfi nyakát s a kocsihoz lökte.

- Elijha! Minek köszönhetem látogatásodat?! Tudtommal nem rendeztem családi vacsorát! – Ingerülten el engedte  az öltönyös férfi nyakát.

- Niklaus csillapodj! Híreket hoztam! – Mondta miközben megigazította a nyakkendőjét. – Katherine újból itt van!

 - Mit keres itt? – Kíváncsiskodott a hibrid.

- Úgy hallottam,hogy a testvérét keresi. Akit egy boszorkány segítségével egy koporsóban tartott. A boszorkány elvette az emlékezetét a lánynak s egy új életet adott neki. Azt hiszi,hogy ő csak egy 18 éves lány aki nemrég lett vámpír.- Magyarázta Elijha Klausnak.

- Egy testvér. Érdekes. Ki az??- Klaus már kíváncsian várta,hogy mégis ki lehet az a szerencsétlen aki  Katherine testvére.

- Már magad is jól ismered! Ő Caroline….Caroline Forbes!! – Komoly arccal válaszolta Elijha mivel tudta,hogy Klaus gyengéd érzelmeket táplál a lány iránt. – Demég ő se tudja,hogy ki valójában. Először fel kell oldani a mágia alól,hogy emlékezzen.

Klaus idegesen beült a kocsiba s egyenesen haza ment. Becsapta maga után az ajtót majd egy pohár italt töltött magának. Egyenesen maga elé nézett és azon töprengett,hogy miért pont Carolinet fogta ki.

Ez lehetetlen.- Sohajtott egyet majd megpillantotta a bejáró nőt. Vámpírsebességgel a háta mögé suhant s megragadta a derekánál fogva majd a nyakára tapadt. Mikor már egy csepp vér sem volt már a nő testében eldobta magától. A férfi vámpír jegyei elő törtek s a bosszú vágy hajtotta tovább útján.